A Szegedi Hospice Házért Alapítványt 2026-ban alapítottuk azzal a meggyőződéssel, hogy minden ember megérdemli, hogy méltóságban, szeretett személyek közelében tölthesse életének utolsó szakaszát.
Magyarországon az életvégi ellátás területén ma is jelentős hiányosságok tapasztalhatók, amelyek a Dél-Alföldi Régióban különösen érzékelhetők. Szegeden jelenleg nincs olyan fekvőbeteg hospice intézmény, amely a végstádiumú betegek számára méltó, biztonságos és támogató környezetben nyújtana teljes körű ellátást.
A Szegedi Hospice Házért Alapítvány azért jött létre, hogy közös összefogással változtassunk ezen. Célunk egy olyan hospice ház létrehozása Szegeden, amely gyermekek és felnőttek számára egyaránt magas színvonalú, emberközpontú életvégi ellátást biztosít, miközben a családok számára is támaszt és támogatást nyújt.
Hiszünk abban, hogy egy ilyen intézmény létrehozása közös ügyünk. Egészségügyi szakemberek, magánszemélyek, vállalkozások, civil szervezetek és a helyi közösség összefogásával olyan helyet hozhatunk létre, ahol mindenki méltó gondoskodásban részesülhet élete utolsó szakaszában.
A hospice ház számunkra több mint egy intézmény: egy közös ügy, amely az emberi méltóságra, az együttérzésre és az egymás iránti felelősségre, tiszteletre épül. Megvalósításához mindannyiunk összefogására szükség van. Várunk mindenkit, aki szeretne részese lenni ennek a közös küldetésnek, és velünk együtt tenni azért, hogy valódi változást hozzunk az életvégi ellátásban.
Alapítóink
Dr. Barabás Katalin
Az életvégi eseményekkel kapcsolatos témával 1985-ben egy Ascona Konferencián találkoztam. Polcz Alaine előadása, workshopja varázsolt el, ettől kezdve nagyon szerettem volna, ha ezek az ismeretek az orvostanhallgatók tantervébe bekerülnek. Ez a vágyam akkor vált valóra, amikor a Magatartástudományi Csoport vezetői megbízását 1998-ban megkaptam.
A Tanatológia immár 27 éve kötelezően választható tárgy, az előadások sorában kezdettől ott szerepelt a hospice, a palliatív ellátás témaköre. Mindig szerettem volna, ha nemcsak elméleti síkon, hanem a gyakorlatban is megvalósul a hospice szellemiség és ellátás.
Örömmel üdvözöltem, hogy az alapítvány célul tűzte ki a Szegedi Hospice Ház létrehozását. Évtizedek óta minden kezdeményezésben szívesen vettem részt, de sajnos elhaltak ezek a próbálkozások. Most talán lesz esély, itt a Dél-Alföldi régióban, hogy végre kialakul egy népegészségügyi jelentőségű ellátási intézmény. Igen nagy és egyre nagyobb igény van Szegeden hospice-ra. A fentiek indokolják, hogy örömmel, elkötelezettséggel vállaltam az alapító tagság megtisztelő szerepét.
Dr. Bartyik Katalin
47 évvel ezelőtt, amikor bekapcsolódtam a gyermekonkológiai ellátásba, sajnos nagyon sok gyermek meghalt. Kb. 20% volt a gyógyulás. Nagyon jó lett volna akkor, ha egy hospice szolgálat tudott volna segíteni. Szerencsére ma már a gyógyulás 85–90%. Sajnos azért a gyermekek 10%-át még napjainkban is elveszítjük. Budapesten működik gyermekhospice, de oda csak kevés szülő vitte ebből a régióból a gyermekét. Nagyon sokszor láttam azt a küzdelmet, lelki terhet, amit a szülők átéltek, szinte magukra maradtak. Nem voltak meg a feltételek ahhoz, hogy megfelelő támogatást kapjanak. Egy segítő hátterű intézmény levehet terheket a szülőkről, a gyógyító osztályokról. Szegeden nincs még hospice szolgálatot ellátó intézmény. Nagyon jó lett volna korábban! Nagyon fontos, hogy létrejöjjön egy szakmai háttérrel ellátott intézmény, mely végig tudja kísérni a végső útján a gyermeket, a családot.
Dr. Mód Péter
A Szegedi Hospice Házért Alapítvány munkájához való csatlakozást azért vállaltam, mert a hospice ügye szakmailag és személyesen is közel áll hozzám. Családunkban is megtapasztaltuk, milyen nehézségekkel jár egy végstádiumú beteg és hozzátartozói számára ez az életszakasz. Ez az élmény még inkább megerősített abban, hogy az élet utolsó időszakában is mennyire fontos a méltóság, a figyelem, a megfelelő szakmai segítség és az emberi jelenlét.
Gyógyszerészként munkám során gyakran találkozom daganatos betegek fájdalomcsillapításával kapcsolatos kérdésekkel, valamint szondatáplálásra szoruló betegek és családjaik támogatásával. Ezek a helyzetek nap mint nap emlékeztetnek arra, hogy a gyógyítás nem minden esetben a betegség megszüntetését jelenti. Sokszor legalább ilyen fontos a szenvedés enyhítése, a biztonság megteremtése, a beteg életminőségének megőrzése és a hozzátartozók segítése.
A hospice szemlélet számomra ezért elsősorban az emberről szól: arról, hogy senki ne maradjon magára a legnehezebb időszakban, és hogy a testi tünetek enyhítése mellett a lelki támogatás és a családok kísérése is megfelelő figyelmet kapjon.
Döntésemben nagy hatással volt rám alapító társam és családtagom, Sonkodi Rita művésznő munkássága, valamint Polcz Alaine iránti tisztelete és elkötelezettsége. Rita alkotásai és az általa képviselt érzékenység közelebb hozták hozzám azt a gondolatot, hogy a művészet, az együttérzés és az emberi kapcsolatok milyen fontos szerepet tölthetnek be a veszteség, a betegség és az elmúlás mellett is.
Szegediként fontosnak tartom, hogy városunkban és a térségben élők számára elérhető legyen egy olyan támogató közösség és ellátási forma, amely szakértelemmel, emberséggel és szeretettel fordul a betegek és családjaik felé, ezért megtiszteltetésnek, ugyanakkor felelősségnek is érzem.
Bízom benne, hogy gyógyszerészi tapasztalatommal, kapcsolataimmal és személyes elkötelezettségemmel hozzájárulhatok a Szegedi Hospice Házért Alapítvány céljainak megvalósításához, valamint ahhoz, hogy minél többen megismerjék és támogassák ezt a rendkívül fontos küldetést.
Prof. Dr. Molnár Zsolt
Mint intenzíves orvos, számos alkalommal szembesültem azzal a helyzettel, hogy a végstádiumú betegeinket, akiknek már csak ápolásra, szerető gondoskodásra és megfelelő fájdalomcsillapításra lenne szükségük, de semmiképpen sem intenzív terápiára, nincs hova kiadnunk, nincs olyan osztály, amelyik erre az ellátásra szakosodott volna. A jelenlegi kórházi struktúrában rendszerszinten ez a probléma nem megoldott. Mint magánember pedig átéltem, amikor édesapánkat, aki egyébként onkológus főorvos volt, otthon részesítettük „hospice” ellátásban rákos betegségének utolsó 2 hónapjában. Megtehettük, hiszen több orvos is van a családban, és felváltva követtük a szabadságainkat, tudtunk segíteni édesanyánknak az ápolásában. Kivételes helyzetben voltunk. De az emberek többsége ezt nem képes megadni szeretteinek. Egy ilyen hospice ház létrehozása mindenképpen támogatandó, hiszen hiánypótló és nemes célokat szolgál. Továbbá, mivel 10 évig voltam tanszékvezető Szegeden, külön öröm és megtiszteltetés, hogy a munkában részt vehetek.
Dr. Piukovics Klára
Sonkodi Rita
A születés és a halál minden művész életében ott feszül.
Ezek saját témáim legmeghatározóbb történetei. Teréz Anya, Polcz Alaine és a Keresztút festéséhez mindent be kellett járnom… Édesanyámat és Nagymamámat saját kezemben tartva kísérhettem utolsó útjukra, és hálás vagyok, hogy ebben az égi áldásban részesülhettem. Mindent megtettünk azért, hogy Édesanyámat otthon ápolhassuk – Édesapám és az egész család. Évek alatt tanultuk meg, mit is kell tenni.
Nincs kijárt út, minden embernek más jár és más kell.
Nem volt kitől kérdezni, tanácsot kérni: mit és hogyan kell tennünk ebben a helyzetben. Ha lett volna Hospice ház, lett volna kihez fordulni tanácsért. Édesapám a szeretett orvosi hivatását hagyta maga mögött, hogy ápolni tudja őt. Sajnos ezt az önfeladást kevesen teszik és tehetik meg. Segíteni kell,
mert az emberek életük végén igenis megérdemlik a méltó elmúláshoz való jogot. Hogy egyetemi városban ne legyen ilyen ház, az rólunk állít ki szegénységi bizonyítványt. Minden erőnkkel azon kell legyünk, hogy megszülessen egy segítő ház, egy utolsó hely, ahol valaki megfogja egy haldokló kezét. Ahogy Teréz Anya mondta: „Nagy dolgokat tenni nem tudunk, csak kicsiket, nagy szeretettel.” Ez a szeretet vigyen el a Hospice ház megépüléséhez.
Dr. Valicsek Erzsébet
Egyetemistaként a II. sz. Belgyógyászati Klinika Haematológiai osztályán végeztem diákköri munkát és a szakdolgozatomat is ott írtam. Emiatt gyakran megfordultam az osztályon, és jó néhány beteg állapotának alakulását nyomon követhettem. Igen megérintett az a hozzáállás, amit a haldokló betegek ellátása során tapasztaltam az orvosok, ápolók és családtagjaik részéről. Akkor született meg bennem az elhatározás, hogy ilyen területen szeretnék majd a diploma megszerzése után dolgozni.
Így is történt: a diploma megszerzése és családalapítás, két gyermekem megszületése után a II. sz. Belgyógyászati Klinikán kezdtem dolgozni a Haematológiai osztályon. Úgy 30 egynéhány évvel ezelőtt a haematológiai és szolíd daganatos betegségek gyógyítása szerény eredménnyel járt, így a betegek jelentős részét korán elvesztettük. Később a terápiás lehetőségek folyamatos növekedésével a daganatos betegek gyógyulási esélyei javultak, élettartamuk meghosszabbodott. A sokszor éveken keresztül kezelt betegekkel, hozzátartozóikkal egy családias, bizalmi viszony alakult ki, és méltó módon tudtuk a betegek életének utolsó, terminális szakaszát vezetni.
Az évek múlásával azonban nemcsak a terápiás lehetőségek növekedtek, hanem a daganatos betegek száma is. Amikor elérkezett a betegség és a kezelés vége, nem volt mindig lehetőség, hogy az évekig kezelt, terminális állapotú beteg azon az osztályon fejezhesse be életét, ahol kezelték. Akkor is az volt az érzésem, hogy vagy a kezelő osztályon, vagy azzal összefüggően kellene, hogy legyen egy hely, ahol az élet ezen utolsó periódusa emberséges módon, a szeretteik ottlétével lezajlik. Láttam a hozzátartozók küzdelmét, akik szerettek volna ott lenni, de sem szakmailag, sem egzisztenciálisan nem voltak erre felkészülve.
Mindezen élettapasztalatom után úgy gondolom, hogy egy egyetemi centrumban nélkülözhetetlen, hogy egy megfelelő szakmai feltételekkel bíró Hospice Ház létrejöjjön. Megtiszteltetés számomra a felkérés, hogy a Hospice Ház létrehozásában részt vehetek.
Kuratórium
Bengő Szilvia
Ápolóként és ápolásszakmai vezetőként hosszú évek óta kísérem végig betegek és családjaik életének egyik legkiszolgáltatottabb időszakát. Munkám során azt látom, hogy amikor a gyógyítás lehetőségei korlátozottá válnak, különösen felértékelődik minden apró emberi pillanat, egy jókor kimondott kedves szó, egy figyelmes gesztus, az odaforduló jelenlét, valamint a testi-lelki terhek enyhítése, a méltóság megőrzése és a lehető legjobb életminőség biztosítása.
Ez a tapasztalat egyre inkább rámutat arra, hogy ilyen helyzetekben mennyire meghatározóvá válik a hospice és palliatív ellátás szerepe. Ugyanakkor az is egyre láthatóbbá válik, hogy a növekvő igényekkel az ellátás lehetőségei nem tudnak megfelelően lépést tartani a szükségletekkel, ami különösen a régiónkban jelent kihívást.
Hiszem és vallom, hogy ezekben az élethelyzetekben senkinek nem kellene egyedül maradnia. Minden ember megérdemli, hogy élete ezen szakaszában szeretetteljes, szakszerű és az állapotához igazodó, biztonságos ellátásban részesüljön. Az évek során sokszor tapasztaltam, hogy a betegek mellett a hozzátartozók is támogatásra szorulnak, hiszen ezt az időszakot gyakran az egész család együtt éli meg és viseli, ezért a hospice ellátás a családok támogatását is jelenti.
Ezt a szemléletet tartom alapvetőnek a hospice ellátásban és egyben irányadónak egy olyan hospice ház létrehozásához is, amely befogadó, emberközeli környezetet biztosít a betegek és családjaik számára. Egy olyan helyet, ahol a szakmai gondoskodás mellett a figyelmes jelenlét is természetes, ahol a család, a barátok és a fontos emberi kapcsolatok továbbra is jelen lehetnek, és ahol az életminőség megőrzése, valamint a közösen megélt idő értéke is hangsúlyos.
Kuratóriumi tagként célom, hogy szakmai tudásommal és elhivatottságommal támogassam ezt a kezdeményezést, és hozzájáruljak ahhoz, hogy a régiónkban minél többen részesülhessenek biztonságos, szakmailag megalapozott és az adott helyzethez igazodó ellátásban, miközben a hospice szemlélet emberi és szakmai értékei is minél szélesebb körben érvényesülhessenek.
Elérhetőség: bengo.szilvia@hospicehazszeged.hu
Dr. Kassai Szilvia
Első találkozásom a halállal tizenkét éves koromban történt, amikor nagypapám tüdődaganat, majd az azzal kapcsolatos áttétek miatt elhunyt. Nagymamám ápoló volt, és teljesítette a kívánságát, hogy otthon szeretne meghalni. Emlékszem, ahogy a család felváltva segített az ápolásban, és az utolsó hetekben én is ott voltam egészen az utolsó lélegzetvételéig, amikor az egész család jelen volt. Tizenkét évesen ez megrázó élmény volt, de visszatekintve úgy érzem, ez egy nagyon szép folyamat, és sokaknak nem adatik meg.
Jelenleg az SZTE SZAOK Magatartástudományi Intézetének oktatója vagyok, ahol az Orvosi pszichológia mellett a Tanatológia kurzus oktatásába is bekapcsolódtam, amikor 2023-ban Budapestről Szegedre költöztem. Az itt meghívott vendégelőadóktól értesültem arról, hogy Szegeden milyen nagy igény lenne a fekvőbeteg hospice ellátásra, miközben az eddigi próbálkozások nem vezettek eredményre. Számomra akkor nem is volt kérdés, hogy amit tudok, azt meg szeretnék tenni az ügy érdekében.
Bár egy hospice ház létrehozásáért tevékenykedünk, ennek szemléleti hátterét is létre kell hozni. A hospice ugyanis elsősorban nem egy ház, hanem egy szemlélet: az emberhez méltó ellátás, amely az élet végén válik különösen fontossá, de valójában minden helyzetben jelen kell, hogy legyen.
Elérhetőség: kassai.szilvia@hospicehazszeged.hu
Dr. Rónaszéki Benedek
kuratórium elnök
Orvosként gyakran találkozom olyan helyzetekkel, amikor már nincs mód gyógyító kezelésre. Sokat gondolkodtam azon, hogy ilyenkor milyen eszköz marad még a kezemben, mit tudok még tenni az élete utolsó szakaszában járó betegért.
Szegeden és a Dél-Alföldi Régióban jelentős hiány mutatkozik a végstádiumú betegek megfelelő ellátásában. De mit is jelent a megfelelő ellátás? Tanulmányaim során rá kellett jönnöm, hogy a palliatív betegellátás az orvostudomány egy speciális területe, mi több, az egészségügy, de még inkább a társadalom közös feladata és egyben minőségének jelzője. Az, hogy a legkiszolgáltatottabb emberek milyen körülmények között fejezik be az életüket, sokat elmond emberi közösségünkről.
Amikor megszületett a gondolat egy szegedi hospice ház létrehozásáról, úgy éreztem, egy olyan ügy mellé állhatok, amely meghatározó lehet mind a munkám, mind a közösségem számára. A hospice szellemisége a gondoskodásról szól, és arról, hogy a legvégsőkig lehet szeretni, hinni és tenni azért, hogy jobbá tegyük a körülöttünk élők életét, még annak legtörékenyebb, végső szakaszában is.
Bízom benne, hogy az alapítvány kuratóriumában végzett munkám meg tudja alapozni egy méltó, szeretetteljes emberi körülményeket biztosító fekvőbeteg intézmény létrehozását városunkban.
Elérhetőség: ronaszeki.benedek@hospicehazszeged.hu